Egy égő gyertya távozott halálával a magyar irodalomból. A fény, amit tartott a magyarság, a magyar nyelv felé azonban örökérvényű. Sütő András támasz volt az erdélyi magyarság számára, legenda. Küzdött, méltósággal – egy másik országban. Csak tanulni lehetett tőle.

Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat, az Anyám könnyű álmot ígér, a Káin és Ábel, a Csillag a máglyán, az Advent a Hargitán szerzője 1927-ben született Pusztakamaráson. Nem passzív szemlélőként élte le 79 életévét, hanem olyan életművet hagyott maga után, ami valószínűleg utánozhatatlan marad. Kötődött Kecskeméthez (is). A Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Körnek köszönhetően járt is városunkban, és mi is jártunk nála többször.
Egy 2002-es látogatásunkkor mi magunk is sokat gondolkodtunk, zavarjuk-e őt otthonában. Éreztük ezt úgy is, hogy előtte jeleztük neki, meglátogatnánk. Mégis, nagysága oly tiszteletre méltó, hogy az ember akarva-akaratlanul bizonytalanodik el. Háza, ahol feleségével élt, egy csendesebb marosvásárhelyi utcában állt. Életpályája annyira hatalmas, hogy a román várospolgárok is mély tisztelettel viseltettek ez iránt a ház iránt.
Egyszerű, sátortetős épület. Minimum ötször kértünk elnézést a zavarásért, a fogadtatás azonban még inkább ámulatba ejtett minket. Erdélyi pálinkát „kellett” innunk, mi tagadás, az íze kiváló volt. Bármit is kérdeztünk tőle, szívesen válaszolt, miközben felesége, aki farmert viselt, ugyanolyan szívélyesen szólt hozzánk, és elérte, hogy kevésbé feszengjünk könyvekkel teli nappalijukban. Irigylésre méltó volt otthonuk melege, légköre. Az írógépbe épp be volt fűzve egy papír, aznap is dolgozott, alkotott. Elmesélte pár nappal korábbi élményét: pisztrángot „vadászott” egy közeli patakban. Egyik kedvenc időtöltése volt.
Nekünk is elmesélte – mint mindenkinek, aki a nappalijában megfordult – a falon lógó Illyés Gyula-fotó történetét. A képet Bahget Iskander fotózta, melyen Illyés és felesége látható, utóbbi odasúg valamit a nagy írónak. Megtudtuk, mit, legalábbis a legenda szerint. Illyés felesége rendszeresen ellenőrizte, úgymond családilag lektorálta a nyomdába kerülés előtt férje műveit. Egyik könyvében így írt (volna) Illyés: „(…) és megittam egy üveg bort.” Ez a sor nem tetszett Kozmutza Flórának, és ellenérzését meg is súgta író-költő hitvesének: „a nemzet nagy írója n em ihat meg egy üveg bort, elég lesz egy pohár is.”
Sütő Andrá s a bájos történet mellett ott jártunkkor is leginkább a magyar nyelvről beszélt, annak szeretetéről és óvásáról. Úgy gondolta, és ezt hirdette mindenkor és mindenhol: a nyelv ápolásában a családnak van a legnagyobb szerepe. Beszélt aktuálpolitikáról, színházról, Kecskemétről és idézte Tamási Áront: „aki emberként hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”
Örüljünk, hogy ő is járt nálunk, hogy szerette Kecskemétet.
Olvassuk őt – ezentúl is!
d.s.